A sok leg-leg-leg felvetés után jogosan buggyanhat felszínre bennünk a következő kérdés-buborék: vajon melyik lehet a világon a leggyorsabb gerinctelen állat? Épp hogy elkezdenénk ezen töprengeni, amikor váratlanul, mintha csak egy reflektorlámpa villanna a szemünkbe, meg is érkezik a válasz: a tintahal.
.................... ..................................
Úgy, úgy. A tintahal 40 km/órás sebességgel képes kilőni magát innen oda, vagy épp onnan ide, azaz
b <------------- a
a ---------------------------------> b
körbenézünk és körbenézünk
csempék hullnak nyakamba
A gyorsaságát egyébként "vízsugár-hajtással" éri el.
Nos! Lehetne erről most mutatni egy videót, de mivel épp nem találok egyet sem, ezért egy csodálatos másik videó lesz a mai poszt, a kis tintahalak születéséről, ami pont úgy néz ki, mintha csillagok születnének az űrben. A zene, a zene is nagyon jó, bodrait kis lepkék lopkodják.
óceán-pillanatok, mik lecsorogtak a lefolyón
vázába öntött virágok
a festmény köré rajzolt keret
c <---- b
A tintahalak egyébként a tenger fenekére rakják a tojásaikat, ezért nagy ostobaság azt írni például, hogy egy öbölbe vándorolnak lefektetni őket. De én mégis ezt írom.
Tintahalak érkeznek az öbölbe, lerakni a tojásaikat. A parton fiatal párok kéz a kézben nézik végig, ahogy az állatok az iszapba fúrják magukat, majd a fiúk a habok közé gázolva egy-egy a víz aljáról felszedett villanykörtével térnek vissza. Amikor átnyújtják azt kedvesüknek, a körte felizzik, és akiknél nem, azok most a parton ülnek, s szomorúan nézik csak a vizet. Hamarosan itt a dagály, és meg kell fulladniuk, míg a háttérben a többiek - mintha csak hullámok csapnának össze - szeretkeznek.
